A léleknek számos definíciója létezik, de a legelfogadottabb szerint az érzékelés, az érzés és a gondolkodás összessége.
- Vitathatatlan, hogy az első kettőnek az állatok megfelelnek, azonban a gondolkodás már nehezebben bizonyítható.
Viszont ha abból indulunk ki, hogy a gondolkodás valójában problémamegoldás, máris egyszerűbb a helyzet. Jelenleg is tisztában vagyunk azzal, hogy egyes állatfajok felismerik az ok-okozati összefüggéseket, sőt, képesek megbánást is érezni cselekedeteik iránt, vagy ha épp érdekük úgy diktálja, trükkökhöz folyamodnak, például a vágyott nőstény megszerzéséért. :)
Ezt kutatván, a Minnesota Egyetem tudósai nemrégiben patkányokat vizsgáltak. Egy arénát alakítottak ki számukra, 4 bejárattal: ezeknél adagolták a táplálékot. Amint belépett egy állat, hanggal jelezték számára az étel későbbi érkezését. A hang annál magasabb volt, minél hosszabb volt a várakozási idő a csemegére. - A rágcsálók pontosan úgy viselkedtek, mint az emberek bevásárláskor a kasszasornál: Míg egyes egyedek türelmesen kivártak, voltak, melyeknek elfogyott a türelmük, így átfutottak a másik “pulthoz” abban a reményben, hogy ott gyorsabban kiszolgálják majd őket. Időnként azonban itt magasabb volt a hang, mint az előző helyen, tehát többet kellett várakozniuk. - Ekkor vágyakozva pillantgattak vissza az előző helyre, de már nem mertek visszamenni.
Némely állat trükközik is, ha érdekük úgy kívánja. Ilyenek például a kakas is, mely az udvarlás során fifikás cselhez folyamodik.
A tyúkok folyamatosan ki vannak téve a kakasok párzásra irányuló szüntelen támadásainak, ami sokszor igen fájdalmas tortúra, ezért érthető módon igyekeznek kitérni a fenyegetés elől. A kakas persze igazi gavallérként igyekszik ezt a fajta “agresszivitását” némiképp kompenzálni, így például ha eleségről van szó háremét előreengedi, sőt, ha valami finomságot szagol ki, különleges hanglejtéssel „turbékolni” kezd, hogy felhívja rá a tyúkok figyelmét.
Igen ám, de a kakas sok esetben akkor is jelzi a csemegét, amikor az valójában nincs is… - A tyúkok ekkor közelebb araszolnak, és a kakasnak több se kell, nekirugaszkodik, hogy becserkéssze a kiszemelt arát. :)
Ebből a két példából is látszik, hogy az állatoknak sokkal több képességét kellene elismernünk. Persze nem szükséges emberként tekinteni rájuk, viszont önteltség lenne azt állítanunk, hogy ők képtelenek a gondolkodásra.
Mert nem ostobák, csupán mások. - De akárcsak mi emberek, Ők is a saját, teljes életüket élik, és ráadásul örömüket is lelik benne.
És ami azt illeti, van is mit tanulnunk tőlük: Néha jobb lenne, ha kevesebbet filóznánk; egyszerűen csak élveznénk az adott pillanatot, a jelent, annak minden szépségével. - Erre gondolhatott talán az állatokra érző lényként tekintő Buddha is, amikor az emberi gondolkodásról vélekedett: “Ne zsúfoljátok tele lelketeket haszontalan gondolatokkal. Minek rágódni a múlton, elébe menni a jövönek? Maradjatok a jelen pillanat egyszerűségében.”
